Letöröltem a gyöngyöződő homlokom. Hihetetlen, az évzárót persze, hogy a legmelegebb napra rakták! Körbe néztem, nem egyedül dögledezem. Az összes diák olyan állapotban volt, akárcsak én, annyi különbséggel, hogy engem a zsírpárnák is melegítettek. Régebben még nem volt semmi gond a külsőmmel, amióta általánosba az osztályom engem talált meg szekálásnak a középpontjának, azóta vagyok ilyen. Bánatomban minden este a hűtő vigasztalt, mivel az összes barátom hátra hagyott. Szerencsémre egy remek gimnáziumba vettek fel, ahová nehéz bekerülni, ezért az osztályból csak én jöttem ide. Itt tiszta lappal kezdtem, és mindenki elfogadott. Nem mondom, hogy népszerű lettem, mert nem, csupán lettek barátaim, és nem ítélnek el a kinézetem miatt.Az igazgató több, mint két órában le is darálta az ötven oldalas rizsáját a tanévzáróról, majd mehettünk is. Szüleim az iskola előtt vártak, majd onnan padlógázzal haza is mentünk. Otthon egyből a szobámba szaladt átöltözni, mivel az ünneplői teljességgel megfojtott.
- Elmentem fagyizni! - kiabáltam el magam, amikor kiléptem az ajtón. Anya visszakiabált valami okét. Biciklire pattanva hamar odaértem, és szerencsémre egy legjobb barátnőm üldögélt kint a fagyiját eszegetve.
- Szia! - intettem neki. Visszaintett, én vettem gyorsan egy fagyit, és visszasiettem hozzá. Boldogan odahajolt hozzám.
- Új fiú érkezik a telepre - ujjongott Bia. A kis pasizó gép! Hát, nem is csodálom, tökéletes teste van, válláig érő, szőke haja, zöld szeme, és remek stílusa! Teljes mértékben az ellentétem.
- Ki? - nyaltam bele a fagyimba.
- Egy focista - olvadozott tovább. Ezután egész végig az új fiúról dumáltunk, be nem állt a szánk, mindenféle sztorikat kitalálva, hogy milyen lesz majd vele. Aztán kicsit késő lett, ezért hazaindultam. Amikor hazaértem, teljesen lefagytam, valaki ült a pázsitunkon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése